„Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intéseit.”
Zsoltárok 25,10
A Vetés és Aratás folyóirat történetében lezárult egy újabb korszak. Vohmann Péter 2023. február 17-én hazatért Urához és Megváltójához. Az ő munkájához kapcsolódik az Evangéliumi Iratmisszió magyarországi elindítása és az Evangéliumi Kiadó megalapítása, továbbá a Vetés és Aratás folyóirat terjesztése. Péter bácsi hitt abban, hogy a nyomtatott irodalom kiváló eszköz Isten Beszéde, a Biblia üzenetének közvetítésére.
Különös módon találkozott először az evangéliummal. Gimnazista korában ismerte meg az Úr Jézust, méghozzá egy sajnálatos eseménynek köszönhetően. Megbuktatták ugyanis latinból, emiatt pedig édesapja átvitte egy másik iskolába. Itt egy hívő osztálytársa bizonyságot tett neki, és így lett Péter bácsi Krisztus követője. Tanulmányait 1957-ben fejezte be az Agrártudományi Egyetem Gépészmérnöki Karán. 1963-ban feleségül vette Göbl Sárikát, aki az iratmissziós szolgálatban is hűséges, szerető társa lett. Mindvégig türelemmel támogatta, pedig a lakásuk általában valóságos könyvraktár és átmeneti szálláshely volt. Négy gyermekük született.
Az 1956-os forradalom után Kovács Árpáddal, akivel jó barátok voltak, ő is el akarta hagyni az országot, de hátra maradt, mert meg akarta várni egyik keresztyén barátját. Kovács Árpádnak végül sikerült kijutnia, de őket elfogták, így a terv meghiúsult. A történtek lelkileg nagyon megviselték, azonban legfőbb szellemi tanítója, Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor tanácsára és saját belátása alapján egyre inkább Isten vezetésének kezdte tekinteni, hogy itthon ragadt. 1957-ben Kovács Árpád Németországban más támogatókkal együtt elindította a Magyar Iratmissziót, amelynek magyarországi segítője és terjesztője Vohmann Péter lett.
Traktátusok, füzetek nyomtatásával kezdődött a szolgálat, majd 1963-tól elkezdődött a könyvek és a Vetés és Aratás folyóirat terjesztése.
A kommunista diktatúra évei alatt könyvmissziós munkássága illegális tevékenységnek számított, emiatt többször bíróság elé került, nemegyszer a munkahelyéről is elbocsátották. Utolsó világi munkahelye az ÁFOR volt, ahol munkaköréből adódóan sokat kellett utaznia országszerte, így amerre járt, terjesztette az evangéliumi kiadványokat. Segítségével nem csupán Magyarországra, hanem az összes környező szocialista országba több százezer magyar nyelvű keresztyén könyvet és Bibliát juttattak el a testvérek, gyakran autók dupla falába rejtve egy olyan az időszakban, amikor evangéliumi irodalom más forrásból szinte elérhetetelen volt. Jellemző volt szolgálata kiterjedtségére, hogy még a Szovjetúnióból is érkezett hozzá levél, melyben ukrán nyelvű Bibliát kértek a missziótól.
A rendszerváltás után a kiadói tevékenység Magyarországra került. Péter bácsi megalapította az Evangéliumi Kiadó és Iratmissziót, mely azóta is működik. Majd 30 éven át rengeteg könyv és traktátus jelent meg munkája nyomán a magyar anyanyelvű keresztyén emberek szellemi épülésére.
Rengeteg emberrel tartotta a kapcsolatot, bárki fordulhatott hozzá kérdéssel vagy segítségért. Mindenki felé örömmel szolgált felekezettől függetlenül. Szívügyének tekintette, hogy az evangélium minél több emberhez eljuthasson, és a keresztyének komolyan vegyék a Biblia üzenetét. Alázatos szívvel, türelemmel viselte hosszú szenvedését, betegágyán is rengeteget olvasott. Nagyon sokan látogatták különböző felekezetekből, szinte minden nap volt látogatója. Isten visszaadta neki azt a sok szeretetet és áldást, amit élete folyamán mások felé árasztott.
Jól jelzi Péter bácsi közvetlen, szívélyes természetét, milyen sokan emlékeztek meg arról a búcsúztatóján, hogy rövid ismeretség után már így üdvözölte az embereket, legyenek akár idősebbek vagy fiatalabbak: „Szervusz, barátom! Jó, hogy itt vagy!” Amikor megtért az ő Megváltójához, talán az Úr Jézus is ugyanezekkel a szavakkal fogadta hűséges szolgáját.
Lemperger Róbert