Kedves Olvasó!
„Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” János 14,27
Még le sem csengett teljesen a Covid-járvány, kitört az orosz-ukrán háború. Ha nemcsak a tágabb környezetünkre tekintünk, akkor háborúság lehet a közelünkben vagy akár bennünk is. Családi, munkahelyi, egészségügyi problémák léphetnek fel. Ahogyan Pál apostol fogalmaz: „kívül harcok, belül félelmek” (2Kor 7,5).
Hogyan lehet ilyen helyzetben békességünk? Hogyan győzhetjük le az aggódást?
Jézus békességet ígért az Ő gyermekeinek: mennyei békességet. Ha Krisztusban vagyunk, és Ő bennünk, akkor a miénk ez a mennyei békesség. Már csak az a kérdés, hogyan tudjuk ezt nap mint nap, óráról órára megélni, hogy ne nyugtalankodjék a szívünk.
Az egyszerű válasz, hogy keressük az Urat igeolvasásban, imádságban, és engedelmeskedünk neki. Keressük a Békesség Urát, és kérjük ezt a békességet. De a gyakorlatban mindenkinél egyéni, hogyan engedjük munkálkodni az életünkben.
A békesség ígérete biztos, Isten ajándékozza nekünk, ebben bízhatunk. Azonban a megtalálása és a megtartása egyéni felelősség, amely függ élethelyzetünktől, életkorunktól, neveltetésünktől, személyiségünktől. Ne várjunk biztos receptet, mert ami másnál beválik, nem biztos, hogy nálunk is működni fog.
A békesség értékes kincs, igazgyöngy. Ha megtaláltuk, akkor vigyázzunk rá és őrizzük, mert könnyen elveszíthető. Békességünk elrablói többek között a keserűség, az indulat és a harag. Ezért tanácsolja Pál apostol, hogy „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt” (Ef 4,31).
Fodor Beáta
szerkesztő